Egyszer volt, hol nem volt, 1810. október 12-én Lajos herceg feleségül vette Szász–Hildburghauseni Terézia Sarolta hercegnőt és hetedhét országra szóló lakodalmat tartottak. Hivatalos volt rá egész München lakossága. Az ünnepséget általános lelkesedés fogadta, el is határozták, hogy minden évben megrendezik, a mezőt pedig, ahol a lagzit tartották, Terézia hercegnő tiszteletére elnevezték Theresienwiesének (Terézia-mező).
Lajos herceg rajongott az ókori olimpiai játékokért, ezért eleinte az Oktoberfest is egy sportos mulatság volt lóversennyel és egyéb versenyszámokkal.
Aztán később, az 1800-as évek végére átvette a főszerepet a sör és az 1950-es évekre igazi népünnepéllyé vált, ahova évente 6 millió látogató érkezik a világ számos országából.
A fesztivál népszerűsége azóta is töretlen és a sörkultúra megkerülhetetlen része. A fő fesztivált előrehozták október elejéről szeptember végére, mert akkor még jobb idő van. Az itt kapható söröknek meg kell felelniük a német (sör)tisztasági törvénynek (Reinheitsgebot). Nem is főzhet akárki Oktoberfestbiert, csak a 6 nagy bajor sörfőzde: Augustiner, Hofbräu, Hacker-Pschorr, Löwenbräu, Spaten és Paulaner. Közben a környező falvakban, városokban is rendeznek kisebb fesztiválokat
Eredetileg Märzent főztek erre az alkalomra, ami – ahogyan a neve is mutatja – egy márciusi sör. A modern hűtők feltalálása előtt a sörfőzés szezonális volt, nagy melegben nem lehetett (és a sörtisztasági törvény miatt nem is szabadott) végezni. Ezért márciusban, a sörfőző szezon végén főztek egy erősebb, malátásabb sört. A kész sört pincében tárolták és ezt fogyasztották a nyár folyamán. A hűvösebb ősz beköszöntével, amikoris újra lehetett sört főzni, kapóra is jött, hogy megigyák a Märzent, ezzel is helyet szorítva az új főzeteknek a pincében.
A klasszikus Märzen gazdag, malátás, borostyánszínű sör volt. Ez kiválóan illett a 19. század végének és a 20. század elejének sörkultúrájához.
A 20. században azonban egyre népszerűbbé váltak a világos lager sörök. A müncheni sörfőzdék is egy világosabb, frissebb, könnyebben iható fesztiválsör felé mozdultak el.
Ez különösen fontos egy olyan rendezvényen, ahol a sört literes Maß-korsókban isszák, és egy este alatt akár több korsó is elfogyhat. (A Maß az a klasszikus 1 literes korsó, ami mindenkinek beugrik, ha meghallja az Oktoberfest nevet.)
Így tehát a mai Oktoberfestbier egy erős, de könnyen iható; malátás, de nem túl édes; karakteres, de nem túl nehéz láger sör.
A müncheni Oktoberfest hivatalos sörei ma aranyszínűek, testesek, ugyanakkor kifejezetten ivósra vannak hangolva. (A 2026-os Oktoberfesten például a hat hivatalos müncheni sör eredeti extrakttartalma 13,6–13,8% között, alkoholtartalma pedig 5,9–6,3% között mozog.)
Az Oktoberfestbier nem egy sörstílus, hanem egy európai uniós földrajzi oltalom alatt álló megnevezés, amit csak a fent említett 6 nagy müncheni főzde használhat.
De ettől függetlenül a többi bajor főzde (meg szinte a világ összes főzdéje) is elkészíti a saját fesztivál sörét, csak a védjegyet nem használhatják, ezért valami más, de azért az Oktoberfestre hajazó névvel illetik.
Így lett egy királyi esküvőből egy világraszóló sörfesztivál, ami ma a bajor öntudat szerveres része, immár 126 éve. Aki nem hiszi, járjon utána!
